Ha teasznob vagy…

Íme a teázós témájú képeslapsorozatom második darabja (az elsőt itt láthatjátok). Egy adag gyönyörű fa gombot kaptam Angliából, és úgy döntöttem, ez a remek ital kiváló téma lesz a felhasználásukra. Ezt a lapot 300 g-os akvarellpapírra készítettem, a felirat és a rajz teljes egészében kézzel készült, a gombot varrtam.

Aki szemöldökráncolva olvassa a feliratot, az se aggódjon az angol helyesírása miatt: a “terrific” (azaz “irtó szuper”) csak ennek a lapnak a kedvéért változtatta meg a betűit “tea-rrific”-re.

Ami engem illet, a tea imádatom egy meglehetősen hosszú evolúción ment keresztül, kezdve a rengeteg cukorral és citrommal fogyasztott gyümölcsteáktól a tisztán fogyasztott (általában) ízesítetlen fekete, zöld és fehér teákig. (Na jó, az English Breakfast és a Darjeeling azért jól viseli a tejet!) Ugyanakkor be kell valljam, hogy ezzel a fejlődéssel párhuzamosan irgalmatlan sznobbá váltam, legalábbis ami a teát illeti…

Ti hogyan isszátok a teát? Kipróbálnátok tejjel vagy tejszínnel?

kepeslap_tea2_1kepeslap_tea2_2

 

Szeretnivaló tökéletlenség

Aki kacsintgatott felnőtt színezőkre, az bizonyosan találkozott már a Pandala-szigetek kis lényeivel. Az első magyar felnőtt színező megalkotójával, Parádi Orsolyával egy kávé mellett beszélgettem művészeti elvekről, inspirációról és persze műhelytitkokról.

2016_04-paradi-orsi-WEB-by-bakimihaly-2

Fotó: Baki Mihály

Nem vagy végzett grafikus. Hogyan jutottál el mégis a színező rajzolásig?

Az ornamentika műfaját mindig is nagyon szerettem, de a család tele van iparművészekkel, így a rajzolás egyfajta örökség. Az első igazán részletgazdag grafikáim gimnazista koromban születtek, később jelentek meg illusztrációim a Beszélő folyóirat tudományos rovatában, aztán ezt egy időre félretettem.  Az érzés azonban végig megvolt, hogy kéne alkotni valamit, ebből lett végül a Mesekavics. A kisfiam születése után kezdtem a Dunaparton kavicsokat gyűjteni, azokat festettem meg, és ezek a kis kavicslények végül egy komplett univerzumot alkottak meg. Ezt követően írtam meg a Mesekavics kreatív alkotókönyvet (Pagony kiadó, 2014) gyerekeknek, de úgy éreztem, hogy ezekben a figurákban több van, így végül ők köszönnek vissza a színezőimben is, kicsit bonyolultabb formában. A könyv készítése közben ugrott be, hogy jó lenne egy történet arról, kik ezek a lények és hol élnek, így lett a színező címe Pandala-szigetek. A „Pandala” szó egyébként úgy született, hogy a külföldi megjelenés kapcsán kísérletezni kezdtem a szavakkal – a Mesekavics lefordítva nem hangzott jól – és végül a „pan” és a „mandala”, valamint a „panda” és a „koala” szavak összevonásával alkottam meg azt, ami igazán tetszett.

Pontosan hogyan és milyen eszközökkel dolgozol?

Semmilyen komoly eszköz nem kell hozzá. Általában sima A4-es fénymásoló vagy műszaki papírra dolgozom 0,3-as, 0,5-ös tűfilccel. A tárcsás telefonok idejében voltam gyerek és tinédzser, akkoriban mindenki firkált telefonálás közben, hasonlóan kezdtem rajzolni. Eddig teljes mértékben kézzel dolgoztam, ha elkészült a rajz, elvittem beszkennelni, az utómunkát pedig más csinálta. Szeretem a kézi rajzokat, minden apró hibájukkal együtt – ami persze nem jelenti azt, hogy ne akarnék fejlődni, vagy hogy  lebecsülném azokat, akik géppel dolgoznak. Mostanában én is tanulgatom a Photoshopot, ami valóban egy egész új világot nyit meg.

2016_04-paradi-orsi-WEB-by-bakimihaly-5

Fotó: Baki Mihály

Hogyan telik el egy napod?

Éppen közeleg egy könyvleadás, úgyhogy most elég sűrűn – a legutóbbi hosszú hétvégén például két napig pizsamában rajzoltam. Ha nem én viszem a kisfiamat óvodába, akkor már reggel leülök dolgozni, és előfordul, hogy késő éjszakáig az asztalnál ülök. Néha délután kettőig is elvagyok egy kávéval, de próbálok figyelni mostanában arra, hogy lecsússzon napközben némi zöldség és gyümölcs. Munka közben van, hogy zenét hallgatok, de az is előfordul, hogy valamilyen sorozat megy a háttérben. A minap Miyazaki-filmeket “néztem” így, nagy kedvencem A vadon hercegnője.  Szerencsére a család tiszteletben tartja a határidőimet, de azért akad olyan nap is, hogy tíz percet rajzolok, aztán felállok orrot fújni, tornyot építeni, sebet bekötni. Egy családos ember körül mindig zsezseg valaki, nekem pedig nincs stúdióm, ahova elvonuljak, általában az étkezőasztalon dolgozom. Közvetlen a könyv leadása előtt persze biztos, hogy kiveszek pár nap „alkotói szabadságot”, másképp képtelen leszek befejezni.

Előfordul, hogy elbizonytalanodsz a saját tehetségedben?

Már ahhoz óriási bátorság kellett, hogy elkezdjem egyáltalán, hiszen nem vagyok hivatásos grafikus… De az olyan embereknek nem nagyon hiszek, akik sosem kételkednek magukban. Akinek az önbizalma óriási, az nem egy hiteles figura. Eleinte izgultam, hogy mit szólnak majd a felnőttek, akikkel más munkáim kapcsán egészen másképp kommunikáltam, amikor kiállok eléjük a festett kavicslényekkel, de aztán arra gondoltam, hogy mindegy. Én szeretem csinálni, a pozitív visszajelzések pedig amúgy is sokkal többen voltak, mint a negatívak. Nyilván ha nem kaptam volna megerősítést, nem folytattam volna, de így lépésről lépésre felépült minden. Nemrég egy TEDx-előadást néztem, és ott láttam a mottót: Soha ne nőj fel! Ez megnyugtatott.

Ki vagy mi inspirál, mikor alkotsz?

A természetszeretet nálunk a családban nagyon mélyen gyökerezik, ezért is rajzolok állatokat, növényeket. Csodálatos dolog az iszonyatos stressz közepette észrevenni, hogy tavaszodik, nyílnak a virágok, csiripelnek a madarak… A művészettörténeti korszakok közül leginkább a szecesszió ornamentikája fogott meg. Döbbenetes élmény volt Isztambulban a muszlim mecsetekben járni, és mélyen hatottak rám a törzsi motívumok is – Észak-Amerikától Afrikán és Ázsián át Ausztráliáig.
A neves művészek közül mindig is nagyon szerettem Hundertwassert, Escher grafikáit, Gauguin színhasználatát, de nagy hatása volt rám Réber Lászlónak is, aki végigillusztrálta a nyolcvanas évek gyerekirodalmát.

2016_04-paradi-orsi-WEB-by-bakimihaly-1

Fotó: Baki Mihály

Mit gondolsz, a színező csak egy őrület most, vagy maradandó a siker?

Ez most valóban divat, meglátjuk meddig tart. Egészen más a viszonyuk a mai gyerekeknek a manualitáshoz, és a színezésben az a fantasztikus, hogy az ember a kezével dolgozik, nem pedig a telefonnal, amivel minden mást csinál. Van, aki szerint pár év múlva kipukkad a lufi, de én nagyon remélem, hogy rajzolhatok még színezőket. És nem csupán azért, mert ez egy élvezetes munka, hanem azért is, mert a színezőkkel üzeneteket is közvetíthetek. A következő könyvemben például veszélyeztetett állatokat is rajzolok, ezzel szeretném felhívni az olvasók figyelmét, – ha másképp nem, hát színező gyerekeken keresztül – hogy elfogy körülöttünk a levegő és belefulladunk a szemétbe! Ez a projekt egyébként az Állatkerttel közösen készül. Akár faültetési akciót is szívesen szerveznék ennek kapcsán, hogy felhívjam a figyelmet a környezettudatosságra.

Hello!

És íme, hosszadalmas, (néha hajtépéssel és álmatlan éjszakákkal fűszerezett) munkám eredménye:

AZ ÚJ BLOG!

hello_blog

Egy ideje már éreztem, hogy a blog kezdi kinőni a tumblr-t, de sokáig nem tudtam, mi legyen a következő lépés. Egy hiperszuper honlapra vágytam, de amint elkezdtem mélyrehatóbban foglalkozni a weblapszerkesztés rejtelmeivel, rájöttem: hát itt még nem tartunk… Így lett kompromisszumos megoldás ez az új lap. Újdonságként a következőkkel találkozhattok:

  • különválasztottam az angol és a magyar változatot, az angol nyelvű lap a fenti menüből érhető el
  • a webshopot szintén azonnal elérhetitek a felső menüből
  • jelen vagyok mindenféle közösségi média oldalakon is, ezeket a lap tetejéről egy kattintással elérhetitek
  • az egyes blogbejegyzések alján lévő gombokkal azonnal meg tudjátok osztani, ami megtetszik
  • írhattok kommenteket a bejegyzések alá
  • létrehoztam egy Portfolio lapot, így átlátható formában böngészhettek a munkáim között
  • a bejegyzéseket kategóriákba rendeztem, így könnyebben vissza tudjátok keresni a korábbi bejegyzéseket.
  • „a blogról & rólam” menü alatt egy kis szekció készült rólam, így most már nem névtelenül, arctalanul állok az alkotások mögött :)

Remélem, nektek is annyira tetszik majd az új változat, mint nekem, és szívesen kattintgattok majd az új lehetőségek közt. A tumblr továbbra is megmarad, a bejegyzések ott is megjelennek, de csak angolul.

ENGLISH