Helló, július!

Egészen hihetetlen, hogy a 2016-os év fele már el is telt, és indul a július. Igazság szerint sohasem voltam nagy rajongója ennek a látszólag végtelen hónapnak a perzselő hőhullámaival, de idén – életemben először – egy irodában dolgozom végig ezt a harmincegy napot, és minden várakozással ellentétben örülök ennek – legalább légkondis munkakörnyezetben dolgozom, ahelyett, hogy a saját szobámban forralnám az agyvizemet.

16_07_july_imeldamade_instagram

Remélem, tetszik majd Nektek az ehavi letölthető naptár. A gránátalma és az oliva azok a finomságok, amik számomra leginkább kifejezik ennek a hónapnak a trópusi klímáját, de idézhetném Áprily Lajos roppant találó versikéjét is:

Unlak már vers csírát meddősítő
Fűperzselő kánikula idő,
Tikkasztó hőség, meddő fellegek,
Gyötör megint a néma nyári rém,
Ti irgalmatlan szikkadó egek
Csak egy mennydörgést küldjetek felém.

Aminek örülhetünk ebben a hónapban:

  • fagyi
  • gyümölcs minden mennyiségben: barackok, dinnye, cseresznye (még egy kicsit), málna
  • még mindig hosszú, kiülésre remekül alkalmas nyári esték
  • Duna-parton üldögélés
  • jegeskávé
  • színes körömlakkok

16_07_july_imeldamade_comp

Advertisements

3 kifogás, amiért nem alkotsz, és hogyan lépj túl rajtuk

3_excuses_hu

Az alkotás gyönyörűségét a telefonálás közben firkálgató és a nagy művész egyformán átéli. A fejünkkel persze ezt mind tudjuk, mégis sokszor bújunk kifogások mögé, hogy miért is nem rajzolunk. Úgy döntöttem, ezek közül most kilövök néhány díjnyertest.

1. “Nem vagyok elég jó”

A világ előszeretettel címkéz minket tehetségtelennek, holott ez nem igaz. És itt most nem arra Coelho-díjas mondásra gondolok, hogy mindenki szupertehetséges a maga módján, hanem arra, hogy nem kell Leonardonak lenni ahhoz, hogy valaki szívesen alkosson. Az alkotás, valaminek a létrehozása tehetségtől függetlenül öröm. Úgyhogy felejtsd el egy pillanatra, hogy mennyi kézügyességed van, fogj egy ceruzát és rajzolj: vonalakat, buborékokat, akármit. A lényeg, hogy “nyomot hagysz a papíron”. Vagy a vásznon. Vagy amilyen eszközt választasz. Élvezd, hogy pár pillanatra az egérnyomkodáson kívül másra is alkalmas a kezed.

2. “Nincs fantáziám”

Ott ülsz az asztalnál, előtted a papír, kezedben a ceruza, és bambán bámulsz ki az ablakon? Nos, a 21. században már nem kell túl messze menni inspirációért: a Google és a Pinterest megoldja a helyzetet. Ha épp ceruzát tartasz a kezedben, keress rá, hogy “pencil drawing”, ha virágokat festenél, ott a “watercolor flowers”. Fogadok, hogy mindössze 10 percnyi Pinterest-ezés után úgy érzed majd, hogy felrobbansz az ötletektől. Néhányan biztos megköveznek ezért, de úgy gondolom, belefér a másolás is. Ily módon jobban megismerheted a választott technikát anélkül, hogy a formákra vagy a kompozícióra kéne koncentrálnod. Persze ez nem lesz művészeti alkotás (és ciki, ha a sajátodként állítod be!), de ez is segíthet abban, hogy átlendülj a túloldalra és lesz*rd, mit mondanak mások a tehetségedről.

Inspirációt gyűjteni egyébként másolástól függetlenül és érdemes, rengeteget lehet tanulni másoktól (és mások hibáiból).

+Tipp: Gyűjts inspirációt akkor, mikor van rá időd, és tedd félre akkorra, mikor csak pár perced van rajzolni (lásd alább).

3. “Erre nekem nincs időm”

Személy szerint én ezzel szenvedek a legtöbbet. Előszedni a papírt, a festéket, az ecseteket, és egy tálba vizet engedni 2 percnél nem tart tovább, mégis egy egész kis rituálénak tűnik (egyébként az is, csak nem egy túl időigényes fajta). Ezen azonban könnyen túl lehet lendülni, ha az ember apróságokat fest/rajzol. Egy képeslapméretű alkotás nekem fél óra alatt megvan, néhány festékpaca feldobása pedig 10 percnél biztos nem igényel több időt, és így is szuper jól nézhet ki. Később talán ráérzel annak a szépségére, hogy egy ülésben egy csokor virágnak csupán egyetlen levelét fested meg, aztán később folytatod, de ez az első időkben nem túl kielégítő. Kétségtelenül hatékonyabb a kikapcsolódás, ha legalább egy órád van a rajzolgatásra, de hidd el, 10 perc firkálgatás jobb hatással lesz rád, mint 10 perc facebook-ozás.

No, sikerült kicsit eloszlatnom a lila ködöt, ami a fejekben él az alkotásról? :)

Te, én, meg egy csésze tea

Van-e vigasztalóbb látvány, mint egy csésze tea? Nagyon jól tudják ezt az angolok is, akiknél a “Would you like a cuppa?” (~cup of [tea]) talán a történelem legtöbbször elismételt mondata. Ha aztán “Te, én meg egy csésze tea” is a közelben van (ahogy a képeslap felirata mondja), akkor igazán nem történhet semmi baj.

A teázós képeslap-sorozatom legújabb darabját láthatjátok (itt, itt és itt találjátok a korábbiakat), a gomb még mindig az Angliából érkezett fa gombkollekciómból való, a rajz és a felirat továbbra is mind kézzel készült, 300 g-os akvarellpapírra.

Míg a kedvenc nemzetem által imádott változat (tejjel/tejszínnel fogyasztva) nálunk meglehetősen bizarrnak számít, a tejes tea indiai változata egész népszerűvé kezd válni. Ismerős a chai latte? Ez a fekete teával, tejjel, és keleti fűszerekkel készült csodaital melegen karácsonyi hangulatba ringat, jegesen fogyasztva pedig kiváló nyári nyalánkság. Kóstoltátok már?

kepeslap_tea3_1kepeslap_tea3_2

„Egy jó rajzszakkörnek is lehet terápiás hatása”

Annak ellenére, hogy Magyarországon igen magas a pszichés betegségek aránya, még mindig bátorságra van szükség ahhoz, hogy pszichológushoz forduljunk. Legbensőbb titkainkat a mai napig nehéz egy „idegennel” megbeszélni, ám sokan elfelejtik, hogy az önkifejezésnek nem a beszéd az egyedüli módja. A művészetterápia azoknak is megadja a kommunikáció lehetőségét, akik szavak nélkül küzdenének meg életük nehézségeivel. Szerdahelyi Zsuzsanna művészetterapeuta mesélt élményeiről.

Pontosan mi a művészetterápia? Miért dönt valaki úgy, hogy ehhez a módszerhez fordul?

A művészetterápia kifejezésről sokan először képzőművészet-terápiára asszociálnak, holott ez több médiumot foglal magába: létezik zeneterápia, mozgásterápia, drámaterápia is. Választani egyrészt ösztönösen lehet – aszerint, hogy ki mihez érez valamilyen affinitást – másrészt egy idő után a terapeuta is rájön, hogy mi illik jobban a pácienshez. Én iparművészként képzőművészet-terápiával foglalkozom, ami célja – mint bármilyen más terápiának – az önkifejezés. A különbség csak annyi, hogy itt képi áttétellel tehermentesíthető a szervezet a benne rekedt feszültségektől. Bizonyos dolgokat nagyon nehéz szóban elmondani, ha azonban ezeket nem tudjuk kifejezni, az meg is betegíthet bennünket. Egy alkotással elmondott élmény több szempontból jó: egyfelől nem kell feltétlen beszélni róla, nem kell, hogy azonnal olvasható legyen, mint egy írás. Másfelől harmadik, kézzelfogható elemként jelen van a kliens és a terapeuta közt, ami a beteg esetleges manipulációját is megnehezíti.

painting-1454131

Kép forrása

Van egy egyetemes szimbolikája az alkotásoknak, ami olvashatóvá teszi őket?

A szimbolika teljesen egyéni. Szimbólumalkotó lények vagyunk, testünk jelzései is a szimbólumok közvetítésével tehetőek közölhetővé, kifejezhetővé. Nagyon sok rajz kell ahhoz, hogy ezt ki lehessen bogozni, de alapvetően én nem vagyok híve az analizáló terápiának, az általam képviselt módszer elsősorban tapasztalaton alapul. Meggyőződésem, hogy az alkotó tevékenység önmagában, értelmezés nélkül is segíthet a traumatikus élmények feldolgozásában. Az ember – ha ezt néhányan el is felejtették – képekben gondolkodik. A képzőművészet-terápia nagy előnye, hogy képi úton olyan belátásokhoz, megkönnyebbüléshez, felismerésekhez vezet, amelyek segítenek örömtelibb életet élni.

Hogyan zajlik ez a gyakorlatban?

Ennek a terápiás formának ugyanazok az eszközei, mint a képzőművészetnek: a rajzolás, a festés, a mintázás. A terapeuta feladata, hogy olyan védett környezetet adjon, amelyben a belső én biztonságban feltárulhat. Kamaszkorban a legtöbben átélnek egy rajzi törést, és ha akkor nem folytatják a rajzolást, felnőttként ügyetlennek érezhetik magukat – holott festeni, rajzolni mindenki tud. Ezt a gátlást festőgyakorlatokkal próbáljuk oldani, például vizes alapú festéssel, minden elvárás nélkül. Gyakori, hogy ezek a szétfolyó, diffúz elemek már önmagukban belső képeket hívnak elő. Előfordul, hogy valaki ekkor látja, hogy más technikával fogja folytatni, és ezzel nincs semmi baj: egyfajta szabadságot próbálok adni, hogy a kliens átéljen valamit, amit talán gyermekkora óta nem tapasztalt meg. Nem arra biztatom, hogy beszéljen traumáiról, hanem lehetőséget adok, hogy egy tevékenység síkján újra átélhesse azokat.  Többen depresszió kapcsán jönnek hozzám, és ebben az összetört állapotban nem is hiszik el magukról, hogy mire képesek. Nagyon szép példák vannak arra, hogy emberek hogyan fedezik fel magukban (újra) a tehetséget.

Read More »

3 változat kreatív meditációra

creative_meditation_hu

Pici koromban egy igazán jó hétvége ilyen volt: a nagymama felolvasott valamit, én pedig rajzoltam. Akkor persze még nem neveztük így, de ez is a meditáció egy formája volt. Ezt a tevékenységet a mai napig űzöm, ha tehetem, mert alkotás közben pont ugyanazt a nyugalmat érzem, mint akkor. Nem kell különösebben kreatívnak vagy ügyesnek lenni ahhoz, hogy az alábbi módszereket kipróbáljuk – a legnehezebb része talán az, hogy időt szakítsunk rá, illetve hogy kikapcsoljuk az internetet. Ez azonban a hagyományos meditációhoz is elengedhetetlen, úgyhogy ha a meditálók táborába tartozol, semmi akadálya, hogy ezekkel a kreatív változatokkal kísérletezz.

1. Rajzolj, de semmi különöset!

A telefonálás közbeni firkálgatás tudatosabb módjára gondolok. Nem kell előre megkomponálnod a képet, hagyd, hogy a toll/ceruza/ecset/akármi vigye a kezedet. Nem kell, hogy szép legyen a végeredmény, nem kell, hogy bármit is ábrázoljon, csak érezd a tinta illatát, nézd, ahogy a papír textúrája meglátszik a ceruzád alatt, vagy ahogyan csillog a festék a fényben. Ha ez ellen tiltakozik az esztétikai érzéked, akkor találj ki egy egyszerűbb mintát és ismételd, amíg a papír szélére nem érsz. Hallgathatsz zenét közben, vagy hagyhatod a gondolataidat vándorolni, nem kell kizárólag a kezedre figyelned – a rajzolás amúgy is kellőképp visszatereli az agyadat a papírra.

watercolor_bubbles
Ezt a képet a The Alison show-tól kaptam kölcsön, érdemes a festős tutorialok közt keresgélni.

2. Fess köröket!

Ha a firkálgatás még csak-csak bele is fér, a festéssel már sokan hadilábon állnak. Pedig itt sem kell semmi komolyra gondolni! Kicsit talán macerásabb beszerezni a hozzávalókat, akvarellpapír (kb. 100 Ft/db), vízfestéket (kb. 300 Ft/készlet), ecsetet, de nincs annál nagyobb élvezet, mint figyelni, ahogyan a színek egymásba csúsznak, keverednek, vagy ahogy a rétegek átsejlenek egymáson. A legegyszerűbb, ha kis krumplikat festesz. Itt aztán tényleg nincs elvárás, nem kell, hogy tényleg kör alakúak legyenek, mégis kedvedre játszhatsz a színekkel, tehetsz bele több vizet, kevesebb vizet, figyelheted, milyen is a vízfesték természete.

3. Figyeld meg és írd le!

Mikor nézegettél utoljára művészeti albumot? Fogadok, hogy irtó régen! Emelj le a könyvespolcról egy régi kedvencet, keress egy képet és mondd el, – akár magadnak – hogy mit látsz. Úgy mesélj, mintha egy vak embernek akarnád átadni az élményt, így minden apró részletre odafigyelsz, miközben az egész kép hangulatát is leírod. Ez a módszer akár a körülötted lévő tárgyakkal is működik. A tökéletes odafigyelés kizökkent a hétköznapi mókuskerékből, és fejleszti a koncentrációs készségedet, de a könyv lapozgatása a vizuális információdömpinget is emészthető mennyiségre korlátozza.

Ti hogyan szoktatok meditálni?