Nagyon hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy saját címre költözöm, így a továbbiakban az imeldagreens.com oldalon folytatom a blogolást.
A régebbi bejegyzések közül a kedveltebbeket magammal vittem az új helyre, de bőven akad olyan, amelyek továbbra is itt lesznek csak elérhetőek.
Gyertek el a virtuális lakásavatómra, nézzetek körül! :)
A múlt héten ért az a megtiszteltetés, hogy a nap bloggere lehettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportban. Egészen meglepődtem, mikor bejelöltek a bejegyzésben, mert teljesen kiment a fejemből, hogy korábban jelentkeztem erre a játékra – de annál nagyobb volt az öröm, főleg hogy olyan szuper kérdéseket kaptam. Köszönöm Nektek!
A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége – nem meglepő módon – egy bloggereket és olvasókat összehozó csoport a Facebookon. A csoport vezetői időről időre valamilyen játékkal színesítik a csoport életét, ilyen a jelenleg is futó Nap bloggere kérdőív. Ebben a játékban kiválasztanak egy-egy blogot a jelentkezők közül, akinek a csoport tagjai 24 órán át kérdéseket tehetnek fel, a blogger pedig egy bejegyzésben válaszol.
Ezeket kérdeztétek tehát Ti:
Anikó Hegedüs Honnan nyersz inspirációt műveid elkészítésénél? Mitől tudnak egy művész munkái időről időre megújulni?
Érdekes, hogy 25 évnyi rajzolás és festés során az inspiráció sosem volt igazán probléma. Számomra a megújulás sokszor azt jelenti, hogy felfedezek egy másik témát, más irányzatot, amivel eddig nem foglalkoztam, és abba mélyedek bele. Korábban nagyon szerettem portrét rajzolni, most inkább az illusztráció vonz, aztán ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva karikatúrát fogok rajzolni. Ha egyszer elkezd izgatni egy irány, mindig sokat böngészek az interneten, hogy megtaláljam a téma legjobbjait, és kielemezzem, miért is olyan szuperek ők, de most éppen a növények érdekelnek, így többet járok a természetbe.
A tökfaragás hagyományosan októberi program. Mi van azonban akkor, ha ezt már unjuk? Semmi kétség, a tökdekornak millió variációja létezik, itt azonban most egy személyes kedvencet mutatok meg: a tökfestést. Valójában pont ugyanarról van szó, mint húsvétkor a tojásfestésnél – na jó, talán kevesebb kulturális háttérrel és több dekorálási szándékkal. A tökfestésben az a jó, hogy nem vagy annyira kiszolgáltatva az eszközöknek, mint a faragásnál: csak egy filcre van szükséged, amivel vicsorgó arcot éppúgy festhetsz, mint indián motívumokat vagy virágokat. Íme tehát egy nagyon rövid leírás arról, hogy mit kell tenned, ha Te is szeretnél tököket díszíteni!
Elérkezett a tökhónap! Végre hűvösek a reggelek, fagyosak az éjszakák, az őszi nap azonban még mindig finoman melegít. Az év egyik legszebb időszaka ez, ezért is örvendeztetlek meg Titeket az egyik legvidámabb naptárral, amit mostanáig festettem. A sárga színek még akkor is felvidítanak majd, mikor egy esős napon ülsz a neonfényes irodában. Csupán annyit kell tennetek, hogy letöltitek :)
Megint olvastam valami érdekeset a kalendáriumban: október a vándormadarak hava, mert ilyenkor igencsak nagy a jövés-menés: melegkedvelő madarak távoznak, hidegkedvelők érkeznek. Xantus János emellett emlegeti a hecsedlit (csipkebogyó) és a gombát is, úgyhogy jó időben érdemes körbenézni vidéken. Egy szép kis őszi idézetbe is belefutottam, szerintem nagyon hangulatos:
“Aztán pedig, kedves kalendáriumolvasó, ha azt hiszed, hogy a kilobbanó verőfény az október sarába fullad, vedd kezedbe a szőlőfürtök hamvas gerezdjeit, ízleled a húsos körték illatos zamatát, s bennük meg fogod találni az éltető napsugár csodás átalakulását, mert semmi sem vész el a természetben, csupán átalakul…”
Jelenleg egy monitor előtt ülök, és olyan tempóban gépelem ezt a blogbejegyzést a kézírás áldásos hatásairól, hogy füstöl a klaviatúra. Nem mintha egyedül lennék ezzel a tapasztalattal… Némely kutatások riasztó eredményei szerint a kézírás kiveszőben van, Amerika egyes államaiban pedig már nem is oktatnak folyóírást az iskolában. A földgömb túloldalán lassan olyannyira a múlttá válik a kézírás, hogy kezd újra trendivé válni, mint valami ’vintage’ tevékenység. Bizarr, igaz?
Vagy talán nem is annyira… Ahogyan a kézzel készült termékek is egyre népszerűbbek egy 100%-ban gépesített világban, úgy a kézírás jótékony hatása is kezd feltűnni.
A meditálás valójában nem más, mint koncentrált figyelem. Miközben a kezünkbe vesszük a tollat, érezzük a tinta illatát és a papír textúráját, valójában lelassulunk, így sokkal fókuszáltabb módon írjuk le, hogy „kenyér, tej, sajt”, mintha a telefonunk képernyőjén látnánk viszont a szavakat. A betűk rajzolása ugyanolyan módon stimulálja az agyunkat, mintha valamilyen ismétlődő mintát firkálgatnánk – az, hogy ezek a formák jelentést hordoznak, csupán nyelvünk és kultúránk eredménye.
Még a legszorgalmasabb ember is motivációra szorul néha-napján. “A szeptember az új január” felkiáltással azonban gyakran olyanok is fogadalmakat tesznek, akik nem feltétlen kitűnő bizonyítvánnyal térnek haza év végén (helyesen teszik, drukkolok!)
Ugyanakkor az iskolakezdőkön kívül is akadhat olyan, akinek jól jön egy kis inspiráció, így most 6 posztert tölthettek le (PDF, JPG) Imelda lapjáról, hogy motiváltabbak legyetek az “új évben”. Az ismétlődő mintás kihívás mintáit használtam fel a poszterekhez, amiket A4-es formátumban kinyomtathattok, felhasználhattok füzetborítóként vagy matricaként is.
Remélem, Ti is tele vagytok energiával, és nagy lendülettel csaptok a lecsóba karácsonyig. Hajrá :)
Akárhogy is nézzük, alapvetően kevesen vallják magukról, hogy tudnak rajzolni, ennek következtében meglehetősen kevesen vannak azok, akik napi szinten ceruzát ragadnának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnának rajzolni… Többen meséltek arról, milyen rossz rajztanáraik voltak, így már kamaszkorukban köszönték szépen, elegük volt, mások a tehetség hiányára hivatkozva rejtik a fiók legmélyére a rajzeszközöket. A jó hír az, hogy még nincs késő. Rajzolni ugyanis bármilyen életkorban megtanulhatsz.
Amikor kifogásokat keresel, miért nem alkotsz, valójában csak félsz. Félsz, hogy nem sikerül, hogy kicsúfolnak, amiért nem sikerül, vagy rosszabb esetben azért, hogy egyáltalán ilyesmivel próbálkozol, miközben nyilvánvalóan nincs tehetséged. Az igazság azonban annyi, hogy a rajzolás – csakúgy, mint a nyelvtudás – egy tanulható készség, amely kemény munkát igényel, de nem feltétlenül a tehetségen múlik.
Emlékeim szerint az általános iskola első hetében minimum egy tanórán elhangzott a “nyári élmény” kifejezés: rajz órán. Ilyenkor általában mély sóhajjal vettem kézbe az elkerülhetetlen színes ceruzát, majd 45 percnyi kemény munka után égre emelt tekintettel hallgattam, hogy már megint nem festettem ki a hátteret.
17 évnyi rajzórával a hátam mögött már igen sok rajztanárt elfogyasztottam: akadtak köztük hideg profik, vagányak, lelkesítők, felejthetők és kiábrándítóan hétköznapiak is, minek következtében voltam már lelkes alkotó, tehetségtelen balfék és ügyeskezű pacsmagoló is.
Alkotni alapvetően óriási öröm. Tudja ezt minden gyerek, de egy rossz pedagógus rendkívül hatékonyan képes porrá rombolni az ember önbizalmát és alkotókedvét. Pusztán saját tapasztalatok alapján megpróbálom tehát összeírni, mit keressünk a rajztanárban.
Miközben a szokásos nyári henyélés azért nem maradt ki a programból, Imelda háza táján sok projekt futott. A blog még számomra is meglepő ütemben fejlődött (köszönöm Nektek!), már látom, hogy szívesen olvassátok a kreatív témájú cikkeket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy abbamaradt volna a kreatívkodás, így most engedek a kísértésnek, és megmutatom, miken dolgoztam a nyáron.
Imelda Green's 